Mi újság? - Jászberényi Gábor

- Mennyi időre?

- Három évre.

- Hogy történt?

- Már régebben is csalogattak Franciaországba, csak akkor még Marseille-be. Akkoriban az Egerben szerepeltem és régi csapattársak játszottak kint, így többször voltam én is náluk „látogatóban”. Aztán megkerestek Montpellier-ből, s mivel tetszik nekem az ország, nem titkoltam, hogy szívesen játszanék kint. Montpellier-ben egyébként régebben Märtz Ádám védett. Ő tolmácsolt, amikor az elnökkel és az edzővel tárgyaltunk. Az ajánlatuk megfelelő volt, meg tudtunk egyezni, így nem sokat gondolkodtam rajta, úgy döntöttem, hogy kimegyek. Anyagilag is megéri, három évről van szó, és mivel 28 éves vagyok szeretném magam én is kipróbálni külföldön.

- Milyen csapat ez a Montpellier?

- A LEN Kupában indulnak, nekünk ott is volt, Montpellier-ben a selejtezőnk a Fradival ebben a szezonban. Akkor egy csoportban játszottunk, velük, meg a későbbi kupagyőztes Cattaróval.

- Akkor helyben meg is nézhettek téged…

- Persze…

- Ők hogy állnak a francia bajnokságban?

- Döntőt játszanak. Még sosem nyertek bajnokságot, mert mindig a Marseille nyer, erősebb csapat, de szeretnék egyszer végre legyőzni őket. Amikor kint voltunk, láttam, hogy nem igazán jó a kapusuk, de a csapat maga nem volt rossz. Azt hiszem 8:3-ra nyertünk ellenük, de annak is csak a vége lett sima. Rémlik, hogy a Szeged is 7:4-re verte őket, mert aztán itt voltak a szegedi csoportban. Szóval nem rossz csapat.

- És hogy tudsz úgy kimenni, hogy nem beszéled a nyelvet?

- Már tanulom, három hónapja. Amikor a Savonával játszottunk, akkor egyeztem meg a franciákkal, mert arra a meccsre külön miattam átjöttek Imperiába, januárban. Akkor már a Fradi vezetői is tudtak a dologról, szóltam nekik, és tudomásul vették.

- Más magyar nincs a csapatban?

- Nincs. Trommer Miklós játszik a Marseille-ben, s ő már honosítva is van, a válogatottban is szerepel.

- Ez most azt jelenti, hogy lemondasz a magyar válogatottságról? Mert onnan nem nagyon lehet bekerülni…

- Valamilyen szinten igen. Amikor anno hívtak a Marseille-be, az volt a fő szempont, ami miatt nem a franciákat választottam, hanem a Fradiba mentem, hogy szerettem volna visszakerülni a válogatottba. Ez sikerült is egy időre, de aztán újra kiestem. Most mérlegelnem kellett sok mindent, többek között azt is, hogy egyre kevesebb pénz van a sportban, nem csak a mi klubunknál, máshol is. 28 éves vagyok, ez egy hároméves szerződés, s elképzelhető, hogy utána is kint maradok, ez lesz a jövőm. Más játékosok is nyugati csapatokat választanak pályafutásuk utolsó szakaszában, ott van például Pelle Balázs, aki öt évvel idősebb nálam, ő is most ment ki. A kapusposzt ilyen szempontból kedvező, el tudsz játszani akár 35 éves korodig is.

- Pelle hol játszik?

- A Salzburgban, azt hiszem hatodik lett a csapata.

- Ha arányaiban nézzük, az itthoni keresethez képest mekkora a fizetés?

- Ugyanakkora, mint itt, csak ott minden szempontból biztonságosan és „bejelentve” kapják a játékosok jövedelmet. Mások a viszonyok, ami szintén nem mindegy.

- Az idei évet hogy értékeled? A Fradiét és a tiédet?

- Jól indultunk, az őszünk szinte tökéletes volt, aztán ahogy sokszor mondtam neked, benne volt jóval több a csapatban, de valamiért nem jött ki. Egy-két meccs erejéig képesek voltunk hozni a tudásunkat, a LEN Kupát is ide számítva, de sok minden benne maradt a csapatban.

- Mi ennek az oka?

- Okokat nem keresek, de mindig közös a felelősség, a csapatnak nem ment. Nem álltunk össze úgy. Nem tudom. Akartuk, de nem jött össze.

- Hogy összegzed az eddigi pályafutásodat?