Kásás Tamás: ,,Készen állok,,

- Először is gratulálok, szerintem jó döntést hoztál, amennyire meg tudom ítélni, meg itt néhány millióan...

- :-)

- Gondolom, ez ugyanolyan nehéz döntés volt, mint a nyári...

- Nem volt annyira nehéz, sokkal könnyebb volt, mint a nyári.

- Idézem a június 9-i közleményedet a vlv-ről: "Úgy gondolom, csak az legyen magyar válogatott, aki képes teljes önmagát adni, mind fejben, mind testben. Én ebben a pillanatban ehhez nem érzem magamban az erőt."

- Valóban, ez akkor úgy volt, ahogy idézted, tényleg úgy éreztem, hogy nincs bennem szufla és nem akartam így nekiállni a válogatott felkészülésnek. Plusz volt az az ujjsérülésem, az sem jött akkor még teljesen rendbe, ezt is valamiféle jelnek tekintettem és valóban ezt nyilatkoztam akkor, ez volt az, amit éreztem. Aztán egyébként ez nem tartott sokáig, mert pár hét pihenést követően, amikor néztem a fiúkat a vb-n, hiányzott, hogy ott legyek, rossz volt nézni az egészet tévén keresztül. A vb-t nézve jelentkezett bennem először az érzés: talán átgondolhatnám ezt még egyszer. Pár hete szóltam Dénesnek, hogy szeretnék beszélni vele. Tulajdonképpen játékra jelentkeztem, és ő beleegyezett.

- Hogy volt ez konkrétan. Hogy hangzott az ominózus mondat, amivel jelezted a visszatérési szándékodat?

- Itthon voltam és egy szálloda halljában találkoztunk. Vagy öt percig beszélgettünk semleges kérdésekről, főleg a vízilabdával kapcsolatos dolgokról, aztán megkérdezte, hogy hát mi újság van velem. Erre visszakérdeztem, hogy szeretné-e, ha ezekről a dolgokról a jövőben megint úgy beszélgessünk, mint játékos és az edzője. A válasz egy mosoly volt és ezzel nagyjából túl is voltunk a dolgon.

- Térjünk vissza a nyári döntésed okaihoz. Nézni a többieket rossz érzéssel, ez egy dolog, de a fizikai és lelki terhelés, amit most ismét vállaltál - az meg egy másik dolog... Nyilván ha valaki, te aztán igazán tudod, hogy az utóbbi mit jelent, hiszen éppen ezt nem akartad vállalni nyáron. El kellett jutni a döntésig és aztán megtenni a kezdeményező lépést.

- Az állapotom javulása mellett volt még valami, ami különleges motivációt adott. Mégpedig a válogatottságtól való visszavonulásom visszhangja. Nagyon sok pozitív élmény ért, mind a szurkolók, mind a játékostársak részéről, mindenki sajnálta a döntésemet és megköszönte azt a jó pár évet, amit a válogatottnál töltöttem. Ez a visszhang nekem borzasztóan jól esett, olyan plusz erőt adott, ami nélkül lehet, hogy most nem lennék ismét a keretben. Nagyon sokat számított nekem, hogy az emberek még mindig bíznak bennem, annak ellenére, hogy már nem vagyok fiatal játékos és úgy gondolom, hogy ennek is óriási szerepe volt a mostani döntésemben.


- Hogy látod a mai magyar válogatott helyzetét, a te részvételeddel mire viheti ez a csapat Eindhovenben, az EB-n és Londonban, az olimpián?

- Ugye láttuk a vb-n, hogy az elődöntőben három negyeden keresztül milyen vízilabdát játszottak a fiúk. Engem is elkápráztatott a tévé előtt, fantasztikusan gyönyörű játék volt. Sajnos ott a végén elfogytunk, elfáradtunk, de itt is látszott, hogy milyen kicsi a különbség az élvonalhoz tartozó két-három csapat között. Nyilvánvaló, hogy bármi benne van a pakliban. Győzelemre is esélyes a csapat, de jó példa a tavalyi vb, ahol láttuk, hogy nüanszokon is el lehet bukni. Részemről azt tudom garantálni, hogy megpróbálom a magamét hozzátenni, nyilvánvalóan már nem fogok meccseket az elejétől a végéig végigjátszani, mint húsztól harminc éves koromig, biztos, hogy nem fogok-4-5 gólokat lőni, a rutinomat szeretném hozzátenni. Három éve nem szerepeltem világversenyen a válogatottban, ez is plusz motiváció, és az is, hogy Reccóhoz képest új környezetbe kerülök. Meggyőződésem, hogy maximálisan felkészültek leszünk az esetleges győzelemre.



- Van-e információd arról, hogy a játékostársak hogy fogadják a visszatérésedet?

- Pár emberrel beszéltem korábban és más forrásból is az jutott el hozzám, hogy sajnálták a visszavonulásomat és örülnének, ha visszatérnék. Többek között ezek voltak azok a dolgok, amelyek erőt adtak ahhoz, hogy visszajöjjek. A bejelentés óta még nem beszéltem senkivel, a következő napokban lesz erre mód, főleg az edzőtáborban. Remélem, hogy senki nem fogja rossz néven venni a döntésemet, mindenképpen szeretnék a lehetőségekhez képest legtöbbet segíteni.

- Felkészültél arra, hogy mostantól, 19-étől először az EB végéig, majd az olimpia előtti időszakban nagyon kemény munka lesz? Bírod-e fizikailag, jól vagy-e egészségileg?

- Jól, teljesen jól vagyok. Az EB-felkészülés nem hosszú és lesznek benne megszakítások, aztán jön a Karácsony, az Újév, úgyhogy azért ez nem lesz olyan vészes. Maga az EB hosszú lesz, de szerencsés a csoportbeosztásunk, ha az olaszok elleni első meccset megnyerjük, akkor lesz egy hetünk, hogy alaposan felkészüljünk az elődöntőre. Az EB tehát ilyen szempontból kicsit lazább, az olimpiai felkészülés természetesen más, de arról még korai beszélni. Az EB után egyből visszajövök Reccóba, itt is lesz egy kemény hajrá, remélhetőleg egy BL-négyes döntő, egy Jadranska-négyes döntő, majd következik az olimpiai felkészülés. Ez egy ilyen év, de mondom, jól érzem magam, bírom a  tempót, összességében: készen állok.

- Köszönöm a beszélgetést, várunk haza, Tamás!