Bronzérem az Európa-bajnokságon

- Dénes, szívből gratulálok a bronzéremhez, kérlek, foglald össze, mennyire volt ez nehéz!

- A mai meccs azért volt nehéz, mert két csalódott csapat eléggé hullámzó lelkiállapotban játszott. Elhúztunk nem túlzottan meggyőző játékkal 4:1-re, majd jött egy 1:7-es periódusunk, amikor lett belőle 5:8, elöl tompák voltunk, hátul szerencsére relatíve azért még tartottuk magunkat. Azzal, hogy az utolsó negyedben, illetve a harmadik negyed végén a csapat megrázta magát, és mindenkiben amennyi energia volt  - lelki, fizikai - , azt még belerakta, ezzel egy szépségtapaszt helyeztünk el a tegnapelőtti meccsre. De nekem már sokadik világversenyem, tudom, a bronz aznapra ad örömet, másnaptól az ember hajlamos az elvesztett elődöntővel foglalkozni.

Hogyha ez így lesz, az sem tragédia, mert azért azokból az elvesztett elődöntőkből a következő világversenyekre megnyert elődöntők lettek, ilyen volt a kranji magyar-horvátot követő barcelonai VB, vagy hát ne menjünk olyan messzire vissza, ilyen volt a szerbek ellen hosszabbításban elvesztett malagai elődöntőt követő montenegróiak elleni elődöntő Pekingben. Tehát én úgy gondolom, ha levonjuk a következtetéseket, és ilyen fontos meccseken nem adunk játékfázisokban hosszan ajándékokat az ellenfélnek, akkor nem kell egy-egy olyan momentumról beszélni a meccs végén, ami ha másképp alakul, akkor más a végeredmény.

Az elődöntő utolsó két percében a rendes játékidőben két-három dolog is alakulhatott volna másképp, de nem szabadott volna erre bízni, úgy kellett volna játszani elejétől a végéig, hogy ez ne legyen addigra kérdés. Nyilván kicsit sok úgymond a „tapasztalatszerzés” három év alatt, azért jobb eredményt vártam, de az is igaz, hogy azért ez jó darabig egy megújuló csapat volt, aztán most egy-két visszatérő régebbi játékossal stabilizálódtunk, tehát azért nem ez a csapat játszotta végig az előző három évet.

Én jeleztem a négy év kezdetekor, hogy ez az olimpiai ciklus sokkal nehezebb lesz, mint az előző három volt, egyelőre az eredmények ezt mutatják is, holott én nem akartam jó jósnak bizonyulni, nem is jósoltam, hanem inkább az analízisnek lett ez a várható eredménye. Megyünk tovább, dolgozunk, azért az mindenképpen lelkierőt ad, hogy a csapat ma ilyen közönség előtt egy olyan 6:1-es utolsó negyedet tudott produkálni, ami szerintem erőt kell adjon mindenkinek, akár a nehéz munkára gondolunk, akár a kritikus pillanatokra a következő időszakban. Úgy gondolom, az elmúlt időszak általános magyar pólóteljesítményéhez képest a csapat megint megemberelte magát!

- Köszönöm a gyors értékelést!

(Lejegyezte: Hohl Zsófi)

---

Hosnyánszky Norbert nyilatkozata

- Hosi, gratulálok. Mégse mentek érem nélkül haza! Mesélj, milyen érzéseid vannak, hogy volt ez a meccs?

- Most jó érzéseim vannak. Nyilván mondjuk, hogyha egy öt óra múlva már lehet, hogy azt fogom mondani, hogy jobb lett volna döntőt játszani, de hát így alakult. Úgy gondolom, hogy látszott azért ezen a meccsen, hogy két csalódott csapat játszik, viszont nekünk helyén volt a szívünk, és ebből lehet erőt meríteni a jövőre nézve szerintem.

- Nagyon nehéz volt? Az olaszok elmentek, három góllal is vezettek, ott mit éreztél?

- Amikor hárommal vezettek, azt éreztem, hogy nem lehet megállni, át kell menni a falon bármi áron, tök mindegy, éremmel kell hazamenni, mert a negyedik hely a legrosszabb. Úgy gondolom, hogy lehet erőt meríteni azért ebből a mérkőzésből.

- Köszönöm szépen, Hosi.

- Köszönöm.

 (Lejegyezte: Di Giovanni Szandra)

---

Szécsi Zoltán nyilatkozata

- Zoli, az eredményhez is gratulálok, a védéseidhez is. Kérlek, foglald össze, milyen volt ez a meccs? Mennyire örülsz ennek a bronzéremnek? Van már sok érmed...

- A bronzok közül ennek örülök a legjobban, biztos belejátszik az is, hogy ebben a ciklusban ez az első érmünk, és nagyon profi módon sikerült a padlóról felállnunk, ugye az elvesztett elődöntő egy kicsit leküldött minket a padlóra. Nagyon jól kezdtünk, aztán ezen a meccsen is volt a harmadik negyedben egy borzasztó mélypontunk, ott is lekerültünk, megint felálltunk, úgyhogy nagyon optimista vagyok, mert ez a csapat erejét mutatja, azt, hogy tényleg van ebben a csapatban komoly lehetőség itt Londonra.

- Nagyon zűrzavaros volt a vége, igazából, amikor elkezdtetek feljönni, és sorban lőttétek a gólokat, akkor érezted már, hogy meglesz?

- Igen, úgy gondolom, hogy tényleg csak annyin múlott, hogy mikor kezdünk el gólokat lőni.

- A védéseidet hogy értékeled?

- Mindegyiknek örültem, ami meg bement, annak nem.

- Ezt gondolom. Hogyan tovább? Mit tudsz, mi lesz a programotok?

- Másfél hét múlva már jön hozzánk a Szeged Euroliga-meccset játszani, úgyhogy olyan túl sok pihenésünk nem lesz, nem is kell. Azt hiszem, talán hat és fél hónap múlva már olimpia van, úgyhogy minden annak a jegyében telik, de most visszamegyünk a klubhoz, ott szeretnénk bejutni az Euroligában a legjobb nyolc, aztán a legjobb négy közé, és megnyerni a bajnokságot megint.

- Köszönöm szépen, Zoli, gratulálok.

- Köszi.

(Lejegyezte: Di Giovanni Szandra)