Magyarország gőzerővel hajt a negyedik aranyra - címmel terjedelmes cikk jelent meg a New York Times mai nyomtatott számában. (A liberális napilapot az USA-beli közvélemény a leghitelesebb amerikai hírforrásnak tartja.) A cikk (Reuters - Dunai Márton) fordítását az alábbiakban közöljük.

A csapat magja Sydneyben alakult ki és olimpián azóta nem veszített.

Amikor a magyar vízilabdacsapat a múlt héten összegyűlt gyakorlásra a nemzeti uszodaközpontban, még a medence kezelői is közelebb osontak. Mindenki szeretett volna egy pillantást vetni az ország legnépszerűbb sportolóira, mielőtt elindulnak zsinórban a negyedik olimpiai aranyérmükért.

Négy csapattag, illetve az edző, Kemény Dénes, a negyedik játékokra készül. Az elmúlt három alkalommal megnyerték az aranyérmet, és Sydney óta egy meccset sem veszítettek olimpiai medencében.

Bár a mag négy olimpián keresztüli megtartásával a magyar csapat átlagéletkora minden bizonnyal a legmagasabb lesz Londonban, Kemény szerint így is megvan bennük az, ami az arany megnyeréséhez szükséges. Hat mezőnyjátékos és egy kapus.

"Látható, hogy egy csapatnak van-e esélye az aranyra vagy sem" - mondja Kemény, miközben játékosai négyes csoportokat alkottak a medencében, hogy a lövést gyakorolják. Labdát labda után lőttek ugyanarra a helyre egy tucatszor - és még többször.

"A magyar csapatnak határozottan van esélye, még akkor is, ha mostanában éppencsak ugyan, de elvesztettünk egy-két fontos meccset." - állítja. "Elég bátornak kell lenned ahhoz, hogy komoly pénzben fogadj Magyarország újabb aranyérme ellen."

Magyarország a legdominánsabb férfi vízilabda-válogatott az olimpiák történetében, kilenc győzelemmel. A listán a második Nagy-Britannia néggyel, habár az utolsót 1920-ban szerezték.

A nagy elvárás nem nyomasztja Keményt.

"Ez lesz a harmincadik nagyobb torna, ahol a vezetésemmel indulunk." - említi. - "Soha nem volt olyan, hogy a szurkolóink ne aranyat vártak volna, ezt megszoktuk már. Nem beszélve arról, hogy nyugodtabban megyünk Londonba, mint mások, akik még nem nyertek."

Szécsi Zoltán kapus, háromszoros olimpiai bajnok szerint a győzelem olyan, mint a drog, ami lendületben tartja őt és a csapattársait, még akkor is, ha közben az évek már nagyon telnek-múlnak.

"Ha egyszer nyersz, és megtudod, milyen érzés, nem hiszem, hogy annál van nagyobb motiváló erő, hogy újra nyerj." - mondja Szécsi - "Mindössze figyelned kell a testedre, a pihenésre és a sérülések megakadályozására, ennyi az egész."

A londoni verseny valószínűleg jóval nyíltabb lesz, mint az ezt megelőző olimpiák. A tehetség utat tört magának az elmúlt években, mostanra már jó pár csapat esélyes az aranyra, míg 2004-ben és 2008-ban két válogatott dominált.

"Athén Magyarországról és Szerbiáról szólt, ez nem vitás" - állítja Szécsi - "Peking is, bár ott akadt pár sötét ló. Jelenleg hat csapat is van, amely megszerezheti az aranyat."

Szerbia örök ellenfél, és ott játszanak többen is a világ legjobb vízilabdázói közül. A jelenlegi világbajnok azonban Olaszország, míg például Montenegró vagy az USA is okozott gondokat a magyaroknak az elmúlt években.

Még így is, Kemény azt mondja, meglepődne, ha az amerikaiak a legutóbbi 1904-es St. Louis-i győzelmük óta először ismét megszereznék az aranyat (St. Louisban egyébként még csak  egyesült államokbeli csapatok versenyeztek.)

"Az amerikai csapat nagyon jó" - mondja Kemény. - "Legyőzték Horvátországot Pekingben, és a szerbeket is. De három ilyen szintű csapat ellen nem tudnak győzni. Valószínűleg szerencsések voltunk, hogy mi voltunk a harmadikok, akikkel szembe kerültek" - 2008-ban az olimpiai döntőben.

"Ha nem magyar vízilabdajátékos lennék, azt mondanám, fantasztikus dolog olimpiai szinten versenyezni vagy bármilyen érmet szerezni." - mondja Kiss Gergely - "Mindazonáltal mi minden egyes alkalommal az aranyért mentünk, amióta az első európai tornámon játszottam, mielőtt 20 éves lettem. A mai napig is ezt tesszük."

Rákérdezvén, hogy mi tette Magyarországot a sport ilyen örök erőgépévé, Kemény az ország területén mindenhol feltörő termálvizeket említi. Ezek melegvizes medencéket biztosítottak egész évben, mielőtt a fűtöttvizes uszodák váltak normává. Ez lehetővé tette a csapatnak a játék, a passzok tökéletesítését.

"Mint a homokos partok Brazíliában, amelyek a futballistákat arra kényszerítik, hogy a levegőbe rúgják fel a labdát, és ügyesen passzoljanak. Ez a környezet olyan módon gondozza a tehetséget, amit lehetetlen reprodukálni."

Ez nem jelenti azt, hogy Magyarország megszakítás nélkül élvezte a sikert. A csapat zsinórban 12 dobogós hely (1928-tól 1980-ig) után érem nélkül maradt, amíg Kemény aranyra nem vezette őket 2000-ben.

Kemény fiatal csapatot épített, sokan közülük épphogy elhagyták a serdülőkort, és a legfélelmetesebb csapattá formálta őket, amit a sport valaha ismert. Sydney, Athén és Peking után a csapat magja még mindig jelen van, idősebben, de készen a játékra.

Kemény úgy tartotta össze a csapatot, hogy versenyeztette őket egymással a helyükért tornáról tornára, ezzel sarkallva a fiatalokat, hogy próbálják meg kiszorítani az öreg rókákat.

"Kell, hogy legyen folyamatos nyomás a fiatalok részéről. A csapat változott még az aranyak megnyerése után is. Az egészséges rivalizálás folyamatosan erőssé tette a játékosokat."

Akik ismerik őket, biztosra vették, hogy a régi mag mostanra még megmarad, de a londoni játékok lezárultával újraszervezésre számítanak.

"Ha így is lesz, nem várok földrengést" - mondja Varga Dániel, aki először Pekingben volt az olimpiai csapat tagja. "Képtelenség lesz helyettesíteni jelenlegi nagyjainkat, akik kivételes karakterek. De már az új vér is ott van..."